Annyira nehéz most bármit is írnom, hiszen ez a blog volt valamilyen, ez a blog van, olyan sehogy, és most ez a blog lesz, olyan valamilyenné. Zavaros? Az, pont mint én, személyesen. Ez a blog úgy indult, mint "csak egy költő lány", még anno 2017-ben, nos igen az elején nagyon lelkes voltam, de valahogy később rájöttem, ez nem én vagyok. Úgy értem nem a vers, azokat továbbra is írom, de valahogy ezt a blogot nem éreztem magaménak, így jött az ötlet legyenek úgy bejegyzések, mindenféléről, ami történik velem, amit, érzek meg csak úgy, amolyan "why not?" alapon. És igen, mint láttátok, egy idő után, ez is befuccsolt. Jó ideig nem is írtam ide semmit, konkrétan augusztus óta. Szóval, nagy vonalakban ez volt.
Ami most van. Tervek, lelkesedés, ötletek. Most lehet bámulod a képernyőt, és fentiekből említve az gondolod, ez is egy újabb próbálkozásom. Nos, igen jól látod, egy újabb próbálkozásom, de valami sokkal konkrétabb alapon, valami olyan alappal, amivel célom van. Ezt kerestem eddig a célt, szükségem volt erre, ahhoz, hogy beindítsam ezt a blogot.
Na, de akkor mégis mi lesz? Kíváncsi vagy, mi? Én is! A blogom neve nem véletlen, kislány vagyok, nagy álmokkal és vágyakkal. Mik ezek? Régóta célom segíteni, azt érezni, hogy én is hozzáteszek, ha csak egy kicsit is, de ehhez a világhoz. 15 éves vagyok, szóval nem az a célom, hogy életbölcsességekkel tömjem bárkinek is a fejét, arra van más. A célom az, hogy az én történeteimen keresztül segíteni tudjak. Szóval már nem verselni akarok, már nem légből kapott gondolatokról akarok írni, célom egy olyan blognak a létrehozása, ahol olyan témákat boncolgatok, amik kényesek nem sokat beszélünk róluk és a szőnyeg alá seperjük őket. Miért? Mert követem az álmaimat, segíteni szeretnék. Az, hogy konkrétan egy téma meddig fog tartani, igénytől és attól függ, meddig tudok róla írni.
És, hogy most jelenleg kik a cél csoportom az első, akiken segíteni szeretnék? Az étkezési zavarosok. Igen, nem kis témába tenyereltem bele. De miért pont ők? Mert velük szemben annyi, elutasítást találtam, annyi szőnyeg alá seprést, és annyi ellenszenvet. És azért, mert én...
Ha érdekel a mondat, hogyan fog folytatódni, figyeld a blogom és a héten fény derül rá!
Ide még annyit, ha régi olvasóm vagy remélem a változás ellenére maradsz velem, ha pedig új akkor köszöntelek itt! Ó és köszönöm Nektek, akik bátorítottak, arra, hogy belevágjak ebbe és ne meneküljek. Akik miatt ma bátran kijelenthetem, hogy miattuk merek szembenézni az álmaimmal, miattuk már meglépem azt, amit nem mertem. Miattuk itt és most valami egészen újat hozok létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése